Álljon itt Gyurcsány három olyan teljesítménye, ami miatt tiszteletet érdemel

„Gyurcsány Ferenc politikájáról az elmúlt két évtizedben tengernyi bírálatot mondtam/írtam. Nincs kedvem ezeket ebben a pillanatban elismételni. Mégiscsak – így-vagy-úgy – hazánk miniszterelnöke, az elmúlt negyedszázad egyik főszereplője volt. Azt gondolom, hogy a legtöbb politikai szereplő tevékenységét lehetetlenség kizárólag feketével, vagy fehérrel ábrázolni. Gyurcsány esetében sincsen ez másként. Álljon itt három olyan teljesítménye, ami miatt tiszteletet érdemel.

1.) A rendszerváltás forgatagában Gyurcsány volt az egyetlen politikus a nómenklatúrában, aki ellenezte az állampárti utódszervezetek vagyoni jogutódlását, a diktatúrában szerzett előjogok átmentését és amikor ezzel az álláspontjával kisebbségben maradt, önként szállt ki a transzformáló gépezetből, s hagyta maga mögött a biztos egzisztenciát. Ez akkor is tény, ha a kialakuló nómenklatúra burzsoáziával szemben elszenvedett kudarcából később azt a következtetést vonta le, hogy inkább élükre áll.

2.) Gyurcsányban 2009-ben működött annyi politikai ösztön, hogy nem akart újabb sokkterápiát, nem akarta a nemzetközi pénzpiacok diktátumát végrehajtani. Utódja, Bajnai Gordon már nem volt ilyen finnyás: az eredmény ismert.

3.) Az elmúlt tizenöt évben a – nemzeti radikálisokon kívüli – ellenzéki térfélen egyedül Gyurcsánynak sikerült tartósnak tetsző, pártnak látszó képződményt működtetnie.”

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd